Csiszolt gyémánt

A gyémánt a nevét a keménységéről kapta (görög “legyőzhetetlen”). A csiszolt gyémántnál nincs kemény vagy még keményebb anyag. Ezért mondjuk kifejezettem elpusztíthatatlannak. A csiszolt gyémánt követi a rubint és a zafír. Csiszolási keménysége a rubinnak vagy zafírnak, a gyémántot követő legkeményebb drágaköveknek a 140-szerese.

gyémánt csiszolt

Egyes kristályosodási irányokban azonban különböző a gyémánt keménysége. Ez teszi, lehetővé a gyémánt csiszolok számára, hogy létre tudják hozni a csiszolt gyémántot. A gyémántot gyémánttal illetve gyémántporral csiszolják meg. Általában rideg a vegyi reagensekkel szemben, viszont magas hő hatására a csiszolt gyémántban égetési alakzatokat okoznak a fazettalapokon. Ezért forrasztásakor különösen vigyázni kell a gyémánttal. A gyémántnak eltérő tulajdonságú különböző típusai vannak. Ezeket az 1930-as években csoportosították. ( A szakember 1 a, 1 b, II a és II b típusokat különböztet meg. ) Régebben színek szerint csoportosították, később a nemzetközi megegyezés az ún. sárga sorra nézve neveztél el őket. Németországban 1970-ben RAL 560 A5E számon, német megfelelőikkel tették közzé.

Az empirikus drágakő-kereskedelemben ennek alig van fontossága, annál inkább a csiszolásban, különösen pedig a valódi gyémántok és a műtermékek, a gyémántutánzatok megkülönböztetésében. A csiszolt gyémánt a drágakövek királyának számít. Azért nevezik, így mert a gyémántnak jellegzetes gyémántfénye van a többi optikai hatás, a nagy keménység és a ritkaság miatt is.

csiszolt gyémánt

A csiszolt gyémánt, ha kellő tisztaságú, vagyis nincsenek benne zárványok – legalábbis szabad szemmel láthatók -, más drágakövekhez képest igen magas törésmutatóval rendelkezik. Minél több ráeső fényt képes visszaverni annál nagyobb a csiszolt gyémánt értéke. Ezt a gyémánt ragyogásának nevezik. Fontos tulajdonsága, az hogy képes a ráeső fehér fényt színösszetevőire fejteni, azaz prizmaként viselkedni – ezt a gyémánt “tüzének” hívják. Ha a gyémántot megfelelő ideig csiszolják, illetve formálják, akkor a csiszolt gyémántban meglesz a ragyogás és a tűz.

A gyémánt annak ellenére, hogy a legerősebb anyaggal rendelkezik könnyen hasítható vagy fűrészelhető. Természetes mindezt csak a megfelelő irányba. Oktaéderben hasad a legmegfelelőbben, első sorban ez az eljárása a csiszolt gyémántnak. Az elhasadt gyémántba egy másik gyémánttal barázdákat karcolnak a hasadás irányába. Ezt nyilvánvalóan az oktaéderrel párhuzamosan teszik. A drágakövet úgy hasítják, meg hogy a barázdákba éles kést vagy vésőt helyeznek, majd erős kalapácsütéseket mérnek rá.

Ha többet akar megtudni a gyémántok csiszolásának ősi, speciális, csak kevesek számára felfedett titkairól: www.gyemantcsiszolas.hu

A gyémántot, mint drágakövet ugyan több mint kétezer éve ismerik, az első, az optikai hatás növelését célzó megmunkálás csak a 13. században következett be.  Azelőtt nyers köveket használtak föl. Ekkor azonban a hamisítatlan oktaéder kristály sima lapjait töviről hegyire kifényesítették. Ez a “csúcsos kő”, nevét a kristályformáról kapta, az első igazi csiszolt gyémánt. Ez áll a haladási sor elején, a végét pedig a modern briliánscsiszolás jelzi. A csiszolókorong használatának megjelenése, azaz a 15. század vége óta lehetővé vált a fazetta csiszolás technikai módosítása. A hamisítatlan kristálylapokon kívül egyre több kiegészítő fazettát illesztettek fel, hogy növeljék a kő optikai hatását. A 16. század közepén tökéletesedett tovább a “vastag kő” egy többszögű, táblás fazettált kővé. A felső és az alsó rész négy oldalsó élét egy-egy fazettává csiszolják le. A csúcs helyén lévő lappal együtt ezen az “egyszeres csiszolásúnak” nevezett kövön 18 fazettát találunk.

A síklapú csiszolt gyémánt legfontosabb alakja a briliáns. Ennek is többféle formája létezik, de lényegében mindegyik ugyanazokból a részekből áll. Az alak az oktaéderből vezethető le, amelynek felső részét erősebben, alsó részét pedig csak egészen kis mértékben vágják le.

A normális briliánsalak részei a következők:

  • felső rész vagy korona (crown)
  • középső rész vagy rundiszt (girdle), a briliáns karimája vagy öve
  • alsó rész vagy pavilon (pavilion).

Az egész alak összesen 58 lapocskából azaz fazettából áll:

  • korona
  • 1 tábla
  • 8 csillagfazetta (star)
  • 8 főfazetta (kite)
  • 16 felső rundisztfazetta

Pavilon:

  • 8 pavilonfazetta
  • 16 alsó rundisztfazetta
  • 1 kalett (a kalett a briliáns hegye, ide egy apró fazetta kerül)

Például, ha a csiszolt gyémánt kristálya olyan alakzatú, hogy hasítás által nem nyerhető csiszolás céljára a legmegfelelőbben felhasználható alak, vagy ha a kristály kettős és egyáltalán nem hasítható, akkor fűrészeléssel történik a kristály feldarabolása és csiszolásra való előkészítése. A fűrészelésnek nemcsak az az előnye a leköszörüléssel szemben, hogy nagy időmegtakarítást jelent, hanem az is, hogy a lefűrészelt rész egész marad és tovább feldolgozható kisebb briliánsnak. A csiszolt gyémánt megmunkálásakor  a fűrészelést 5 cm átmérőjű, 0,02-0,07 mm vastag foszforbronz koronggal végzik, amely percenként 5-6000 körülforgást végez. A fűrészelendő gyémántot fémtartóba erősítik, amely két oldalról fogja a követ. Ezt a tartót azután emelőkar végéhez erősítik, úgyhogy a kar súlya a követ a koronghoz nyomja. A korongot olajjal nedvesített gyémántporral kenik. A fűrészelést rendesen kicsit vastagabb koronggal (0,06-0,07 mm) kezdik, amíg barázda nem keletkezik, s azután vékonyabbal folytatják (0,02-0,03 mm). A csiszolt gyémánt fűrészelése mindig abban az irányban történik, amelyben nincs hasadás. Mivel a fűrészelés már tisztán mechanikai munka, a gyémántcsiszoló rendesen több fűrészgép munkáját követheti figyelemmel. Egy egy-karátos kő keresztülfűrészelése körülbelül 8-10 óráig tart. A nagyobb kövek átvágása olykor napokat vesz igénybe.

gyémánt vágás
Gyémánt ketté fűrészelése

A csiszolt gyémánt kidolgozásakor a hasítás és fűrészelés után következő lépés a kő alakjának nyers kialakítása, először is a csúcsok és élek leköszörülése. Régen ezt a munkát teljesen kézzel végezték, ma már 90%-ban ezt is géppel csinálják. Az eljárás lényege az, hogy két nyélbe erősített gyémántot egymáshoz dörzsölnek, természetesen a lehulló értékes gyémántpor összegyűjtésére szolgáló megfelelő doboz felett. A kézzel való megmunkálásnál ilyenkor már az egyes lapocskák nyers kialakítását is elvégzik.

A csiszolás folyamata alatt a gyors forgás és erős nyomás következtében a kő és maga az egész tartó erősen felmelegszik. Ilyen felmelegedett állapotban a gyémánt csiszolhatósága nagyobb, de a beolvasztott tartók használatánál előfordulhat az, hogy az ólom-ónöntvény a hő következtében megolvad, és a kő meglazul. Ezt időnként víz segítségével, folyamatos hűtéssel akadályozzák meg.

gyémánt csiszolás
Gyémánt csiszolás

A csiszolt gyémánt, a kiszámított méretarány pontos betartásával készült briliáns, az úgynevezett ideális briliáns, amelynek rundisztja kerek s a szokott briliánsformáktól abban is eltér, hogy az alsó lap, a kalett, hiányzik és a rundiszt éles. A csiszolt gyémánt, a normális és optimális briliánsformán kívül még két briliáns létezik. Az egyik az úgynevezett amerikai briliáns, amelyen a táblalap kisebb, a fazetták száma nagyobb, mint a normális és ideális briliánson.

A leggyakrabban előforduló csiszolt gyémánt  formái : briliáns (kerek), smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, Marquise vagy navette (hegyes ovális), körte, szívalak. Emellett úgynevezett fantázia gyémántcsiszolások is léteznek, általában gyengébb minőségű gyémántok vagy különleges jellegzetesség miatt alakítanak ki ilyeneket.

gyémánt formák